Sárszentmihály - Kastélypark

A természetvédelmi területet gépkocsival a Székesfehérvár-Sárszentmihály közötti közúton, Veszprém felől a 8-as számú főútról Várpalota és Inota között letérve, Nádasdladány és Sárkeszi érintésével gépkocsival (Székesfehérvár felől autóbusszal is), vonattal pedig a Sárszentmihály vasútállomástól mintegy két kilométeres gyaloglással lehet elérni.
A park történetéről kevés irodalmi anyag maradt ránk. Károly J. írta le, hogy 1650-től Zichy Istvánnak és Baranyai Máriának és örököseinek adományozta III. Ferdinánd a birtokot "…Ma is ezek utódjáé, gr. Zichy Jenőé, kinek itt példaszerű gazdasága van…" Károly J. könyvében említett kastélyt később lebontották és annak helyén, az 1870-es években angolgót stílusú új kastélyt építtetett a Zichy-család. A kastély és a park 1930-ban vásárlás címén báró Szterényi tulajdonába került. Az állami gazdaságok megalakulása óta 1992-ig a jogutód nélküli megszűnésig, a Sárszentmihályi Állami Gazdaság igazgatási központja volt a kastély. Sajnos ettől az időponttól felgyorsult a park pusztulása, engedély nélküli fakivágások, falopások, illegális szemétlerakások jelentik a legnagyobb kártételt.
A kastélypark koráról keveset tudunk. A parkot a tájképi vagy angol kertstílusú ízlésnek megfelelően alakították ki, amelyben a kocsányos tölgy mellett a Duna-Tisza közi tölgyesekből hiányzó gyertyán sok méretes és idős példánya is megtalálható.
A park igazi értékét a hazai fa- és cserjefajokból művészien kialakított erdőfoltok, facsoportok jelentik. A kastély mellett hatalmas kocsányos tölgy hívja fel magára a figyelmet. Életkora 180 év körüli, törzskerülete 485 cm, koronavetülete 33 m. Alacsony törzséből 8-10 m magasságban nyúlnak ki az oldalágak. Terebélyes koronája alatt az árnyéktűrő borostyán teljesen benőtte a talajt.
A kastély különleges, az országban kevéssé ismert építészeti stílusával hívja fel magára a figyelmet. Falaira felfuttatott trombitafolyondárral, a borostyánnal, valamint az ősszel lángolóan vörös levelű borostyánszőlővel (vadszőlő) csodálatos esztétikai látvány.
Az erdőfoltok kontrasztos szín hatását a lombos fák koronája fölé magasodó, hatalmas termetükkel tekintélyt parancsoló erdei- és feketefenyő-csoportok jelentik. A tűlevelét hullató vörösfenyő karcsú alakjával és csipkére hasonlító lombjával tűnik ki.
A hazai juharfajokat a korai, a hegyi a mezei juhar, a gyomfának tekintett hazai juharváltozatok képviselik. A hatalmasra nőtt példányok közül a leggyengébb növekedésű erélyű mezei juhar is 255 cm törzskerületű. A juharfák őszi lombszíneződése csodálatos színkavalkádot alkot a bükk sárgás, vérbükk sötétvörös és a parkban lévő egyéb fák lombjának ezernyi színével.
A parkban előforduló fafajok közül említést érdemel még a kislevelű hárs , a juharlevelű platán, a vadgesztenye, madárcseresznye, szürke nyár, japánakác és a ciprusfélék közül a virginiai boróka.
A különleges fafajok közül a környezetéből kimagasló karcsú, piramis vagy tornyos tölgy, a tövis nélküli gledícsia, a Kínából származó páfrányfenyő, valamint a dárcseresznye és a csepleszmeggy spontán hibridje a Cerasus x mohácsyana.
A cserjeszmet az ostorménbangita, a kányabangita, a csíkos kecskerágó, a húsos és veresgyűrű som, az alásfa és az erdei iszalag képezi.
A kastély körüli ápoltabb erdőfoltok gyepszintjét szinte teljesen beborítja az örökzöld kis télizöld - májusban kék színű virággal pompázó szőnyege és a szintén örökzöld, közismert borostyán, amely az erdei iszaggal együtt a fák törzsén felkúszik a lombkoronára is.
A park egyes részein túlszaporodott iszalag egyébként káros a fás növényzetre. A park évszádos fái és az alattuk lévő cserjeszint biztos fészkelő- és táplálkozóhelye az itt élő gazdag madárfaunának.